Mindig is izgatottan figyeltem a motorsport világát. Az autóversenyzés, a rally, a drift és a Formula–1 nemcsak lenyűgöző sportok, hanem látványvilágukban is rengeteg inspirációt rejtenek – különösen design szempontból. Elég csak a régi versenyautókat megnézni: gyönyörű formák, elképesztően kreatív festések, amik máig meghatározóak a vizuális kultúrában. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a motorsport világával nemcsak sportként, hanem vizuális jelenségként is érdemes foglalkozni.

2024-ben a Facebookon láttam először a hírt, hogy megújul a Hungaroring – hatalmas volumenű fejlesztés indul, új tribünök, infrastruktúra, és ezzel együtt egy arculatváltás is. A Formula–1 évtizedek óta jelen van Magyarországon, és ez önmagában is komoly presztízs az országnak. A Hungaroring nemcsak regionálisan, hanem globális szinten is fontos helyszín, így különösen lényeges, hogy milyen képet mutat magáról – hogyan jelenik meg, mit és hogyan kommunikál.

A korábbi logóval kapcsolatban vegyes érzéseim voltak. Összességében tetszett, de szakmailag kifogásolható döntésnek éreztem, hogy egy F1-es autó szerepelt benne, miközben a pálya nem kizárólag a Formula–1-ről szól. Számos más motorsport-esemény is helyet kap itt, még ha kétségtelenül az F1 a legnagyobb vonzereje.

Aztán jött az új logó. Az Instagramon találkoztam vele először, és bevallom: teljesen megdöbbentett. Azonnal meg is osztottam a véleményem, mert szerintem nagyon félrement. A szimbólum önmagában még működött volna, de a választott tipográfia teljesen aláásta az összhatást. A betűtípus gyenge volt, az arányok elcsúsztak, és a logó összességében szétesettnek, amatőrnek hatott. Láttam, hogy próbáltak összhangot teremteni a betűk és a szimbólum lekerekített sarkai között, de a tervezés ennél jóval többről szól. Az összhang nem azt jelenti, hogy minden mindenhez hasonlít – sokkal inkább tudatos kontrasztokról, dinamikáról és jól megkomponált negatív terekről.

Csalódott voltam. Az volt az érzésem, hogy ezzel az arculattal egy lehetőséget szalasztottunk el – és egyúttal az ország vizuális megítélését is gyengítettük.

Aztán néhány hónappal később újra szembejött velem a logó… és valami megváltozott. Meglepően jól nézett ki. Először azt hittem, csak megszokta a szemem, de utánanéztem: nem, tényleg javítottak rajta. Lecserélték a tipográfiát egy sokkal letisztultabb, arányosabb megoldásra, amely végre valóban jól illeszkedett a szimbólumhoz. Az eredmény hirtelen profi lett – végre méltó a helyszín jelentőségéhez.

Nagyon örültem. Ritka pillanat, amikor egy ilyen volumenű projekt készítői valóban meghallják a visszajelzéseket, és nyitottak a változtatásra. Visszaléptek egyet, átgondolták, javították – és most büszkén nézhetünk a lelátó oldalán díszelgő új logóra. A Hungaroring megérdemli, hogy így jelenjen meg a világ előtt – és mi is megérdemeljük, hogy egy ilyen arculat mögé állhassunk.